Az első alkalommal mindig a szülő(k) jön, akinek az első óra teljes egészében rendelkezésére áll ahhoz, hogy elmondhassa gyermeke eddigi élettörténetét, és az aktuális problémát.

Sok esetben megkönnyebbülés számára, hogy végre valaki végighallgatja, nem sürgetik, van ideje bőven. Bátran elmondhatja a számára sem mindig egyértelmű gondokat. Az óra vége előtt a szükséges anamnesztikus adatokra is kitérünk (pl. születési körülmények, mozgás-, beszéd-, szociális fejlődés), majd megegyezünk együttműködésünk további menetében. Gyermekterápiák esetén minden alkalommal megkérem a szülőt, hogy gyermekét a korának megfelelően tájékoztassa arról, hogy miért és kihez hozza majd. Fontos, hogy a gyermek tudjon rólam, és a problémáról, ami miatt jön, valamint hogy akarjon velem együtt dolgozni.

A gyermekkel töltött első alkalommal természetesen az én dolgom, hogy életkorától függően úgy győzzem őt meg együttműködésünk fontosságáról, hogy kedve legyen a további foglalkozásokhoz. ( rövid közös játék, rajzolgatás, sok-sok dicséret, beszélgetés arról, amiről ő szeretne stb.)

A gyermekterápia elképzelhetetlen a szülők bevonása nélkül. A jó eredmények elérése érdekében bizonyos alkalmakkor a szülőkkel külön is fontos találkozni, és erről a gyermek is tud.